Tés szélmalmai a településről elnevezett fennsíkon
Veszprém megye keleti szegletében húzódnak a Keleti- vagy más néven a Palotai-Bakony vonulatai, amelyek Fejér megye nyugati részére is átnyúlnak. A már messziről kéklő, fennsíkszerű vonulatot főleg triász időszaki mészkő és dolomit alkotja, amelyeket helyenként fiatalabb üledékek fednek. A terület legkarakterisztikusabb része a közel 60 négyzetkilométeres kiterjedésű Tési-fennsík, amely több tekintetben is egyedülálló az országban.
A Tési-fennsík alapkőzetét főleg a késő-triász tethys-i karbonátplatformokon képződött karbonátos üledékek alkotják (pl. a Fődolomit Formáció), amelyek jól oldódnak, azaz karsztosodnak. Ezeket a triász mészköveket és dolomitokat viszont változó vastagságú lösz borítja, ezáltal az ún. fedett karsztok kategóriájába tartozik. Az egyedi oldódásos folyamatok során több mint száz víznyelő ismeretes a területről, valamint számos zsomboly is. A kiemelt, vizekben szegény fennsík a Bakony és egyben a Dunántúl egyik legszelesebb tája, amely adottságait már eleink is bőven kihasználták.
Tés a Bakony egyik legmagasabban fekvő települése (460 m), vízben szegény vidéken fekszik, ezért a szél volt az egyetlen olyan megújuló energiaforrás, amelyet energiatermelésre lehetett használni. A település legfőbb látnivalói a Táncsics utca telkeinek végében álló szélmalmok: az 1840-ben épült Helt-féle és az 1924-ben épült Ozi-féle, amelyek jelenleg is működőképesek. A holland típusú szélmalmok jellegzetessége, hogy a tetőzetük forog, a malomtörzsük kőből készült, meghajtószerkezetük a hatvitorlás szárny. A malomban többféle gabonát is őröltek, kedvező szélviszonyok mellett akár napi 4 mázsát is. A szélmalmok védelem alatt állanak.
Érdemes még megtekinteni a településen látható egykori kovácsműhelyt is. Tés környéke számtalan természeti csodát is rejt, amelyek közül kiemelkedik a Gaja-patak által kialakított Római-fürdő is.
A szélmalmok pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
