Kilátás a Csóványosról a Fekete-patak völgye felé

Hazánk északi részén, egy erdővel borított ősi vulkán alussza örök álmát, a Börzsöny. A Duna és az Ipoly “szorításában” fekvő, vulkanikus eredetű tájegységünk az Északi-középhegység legnyugatibb tagja. A zárt hegységben település alig akad, csak a peremi területeken. Az erdők mélyén vad sziklatornyok, sebes sodrású patakok és pompás kilátást adó bércek várják az arra vándorlókat. A Börzsöny hegyeit, völgyeit járva egy izgalmas és tanulságos földtani fejlődéstörténet is kibontakozik előttünk. Eredjünk most ennek nyomába!

A Börzsöny helyén kb. 16 millió évvel ezelőtt (a miocén kor közepén) még sekély vizű tenger hullámzott. Ekkor a Kárpát-medencét is kialakító lemeztektonikai folyamatok miatt erős vulkánosság indult be, amely közel 2,5-3 millió évig zajlott a területen. A vulkáni működés időben és térben elhúzódó volt, s rendkívül változatos kitöréstermékeket produkált. Az andezites és dácitos jellegű lávák, valamint piroklasztikus kőzetek nagy vastagságban vesznek részt a hegység felépítésében.
A Börzsönyt létrehozó vulkánosság óta az “idő vasfoga” erősen “megfaragta” a hegység vulkáni felépítményeit, s az elsődleges formák már nem ismerhetők fel. A Börzsöny legmagasabb pontja a Csóványos (938 m), ám a szakemberek azt feltételezik, hogy működésekor az “ősvulkán” az 1500 m-t is elérhette!
A fotón (amely a Csóványosról készült északnyugat felé) kiválóan látszik az egykori ősvulkán maradványa, amely egy ún. kaldera formájában rajzolódik ki. Ez a kaldera ma a hegység legmagasabb csúcsait fűzi fel, s rajtuk kiváló hegyvidéki túrák tehetők. A börzsönyi kalderát a Fekete-patak csapolja meg, amely a kép központi részén látható.

A csóványosi kilátás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt