Solymos várának maradványai

Arad után a Maros folyását követve hamarosan Erdély hegyei közé érünk. Az addig alföldi térszínen “csalinkázó” Maros itt már a Zarándi-hegység és az Erdőhát közé szorítva, hol keskenyebb, hol szélesebb völgyben hömpölyög. A Maros völgyében fontos kereskedelmi és hadiutak haladtak a történelem során, amelyeket erősségek védtek. Ilyen volt a Lippa melletti Solymos is, amely még romjaiban is tekintélyt parancsol.

Az erősség a 13. század második felében épült, a tatárjárás után. Mozgalmas történelme során olyan birtokosai voltak, mint például a Hunyadiak vagy a Bethlenek. 1514-ben rövid időre a Dózsa-féle lázadó parasztseregek kezére került. A törökök többször is birtokolták. 1541-ben itt húzta meg magát Izabella királyné, az akkor még csecsemő János Zsigmonddal. A 18. század elején még 130 főnyi őrség állomásozott benne, azonban 1788-ban elrendelték kiürítését és felrobbantását, azóta rom. A fáma szerint egy rövid ideig őrizték itt a magyar Szent Koronát is.
A várat egy rövid, de meredek ösvényen közelíthetjük meg. A várárkon átkelve elénk tárulnak a tekintélyes maradványok, amelyek mellől megkapó látvány tárul a Maros völgyére, és a folyó építette zátonyokra is. A várat hordozó hegy földtanilag is érdekes!
A Zarándi-hegység fő tömegét idős metamorf kőzetek építik fel, amelyek folytatódnak a magyar Alföld alatt is. A solymosi Vár-hegy anyaga viszont a gránit elnevezésű mélységi magmás kőzet, amely valaha a nála idősebb kőzetekbe nyomult be. A magma és a mellékkőzetek érintkezése szépen tanulmányozható a solymosi Vár-hegyen. A gránitot az erózió “hámozta ki” az idősebb kőzetek “fogságából”.

A várrom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt