Az aranyosmeggyesi várkastély maradványai
Szatmárnémeti és Nagybánya között, a Szamos folyó mentén fekszik az ősi település, Aranyosmeggyes. A település rejti Erdély egyik legszebb reneszánsz várkastélyának romjait.
Az itteni Lónyay-kastély helyén már a 13. század második felében is vár állt, hiszen a Kaplony nemzetséghez tartozó András IV. László ellen merényletet követett el, emiatt a király elvette tőle a várát, és azt Móricz Miklós erdélyi vajdának adományozta. A család leghíresebb tagja Meggyesi Simon, Dalmácia bánja volt, aki 1415-ben perben állt a Báthory családdal.
1493-ban Móricz István meghal és örököse nem lévén Báthory István és András elfoglalták a várat. Egy századon át a Báthoryaké volt az uradalom. Az utolsó Báthory Andrásnak fia nem lévén, lánya örökli a várkastélyt, majd 1630-ban annak fia Lónyay Zsigmond. Lónyay sáncokkal, bástyákkal, felvonóhidakkal erősítette meg a várat, amely 1643-ban Lónyay Anna, Kemény János fejedelem nejére száll. 1669-ben az ő felbujtására verik szét a helybéli földesurak a szatmári német várőrségtől állandóan itt portyázó “sárga németeket”.
Emiatt Lónyay Annától hűtlenség vádja miatt, birtokait elkobozták, a várat pedig lerombolták. Ami még megmaradt, 1707-ben leégett. A Lónyay birtokon zálog volt, amelyet 1740-ben a birtokot öröklő báró Wesselényi Ferenc kiváltott és a vár helyére várkastélyt építtetett. A Wesselényi családtól a Bethlen és Teleki családok örökölték, akik a XIX. században is birtokolták. A várkastélyt a II. világháború végén a visszavonuló németek felgyújtották.
Azóta az épület állaga folyamatosan romlik, csupán kisebb állagmegóvást végeztek rajta. A környezetét viszont szépen parkosították.
A rom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
