A Nagy-Kazán-szoros látképe a Dunával

A Kárpát-medence vízrajzi tengelye a Duna, amely az osztrák-szlovák határon lévő Dévényi-szorosban érkezik a Kárpát-medence területére. Hosszú utat megtéve a román-szerb határon “tátongó” Kazán-szoros(ok) mélyén int végső búcsút e kies medencének.

Több elmélet is megfogalmazódott a szakemberek fejében a Kazán-szoros kialakulását illetően. A jelenleg legvalószínűbb verzió szerint a Duna az elmúlt pár millió évben fűrészelte, vágta be magát a kemény késő-jura – kora-kréta mészkövekből álló, lassan emelkedő térszínbe. Ezen bevágódás eredménye lett ez a 200-300 m-es falakkal határolt szurdok-rendszer, amely az egész Duna egyik leglátványosabb völgyszakasza. A román oldalon az Almás-hegység, a szerb oldalon pedig a Miroc-hegység vonulatai szakadnak le a Dunára.
A Duna ezen szakasza a történelem során mindig is kulcsfontosságú terület volt, gondoljunk csak az itt húzódó római limes vagy a magyar végvárrendszer jelentőségére. Már a rómaiak is próbálkoztak a szűk Duna-völgy “megzabolázásával”, szabályozásával, de erre csak bátortalan kísérletek történtek. A Duna vize itt a sziklák és a szűk meder miatt szinte hajózhatatlan és veszélyes volt. Széchenyi István korában kezdték el a meder hajózhatóvá tételét, amely hosszú és embert próbáló feladatnak bizonyult.
A végső megoldás csak az 1970-es évekre született meg a Vaskapu Erőmű megépítésével, amely miatt a folyó vízszintje kb. 30 m-rel megemelkedett és végképp megoldotta a hajózási nehézségeket. Ennek viszont ára is volt! Történelmi emlékek, ősi városok, szigetek, középkori várak kerültek víz alá! Az emberi rombolás ellenére viszont elmondhatjuk, hogy a Kazán-szoros (Kis- és Nagy-Kazán-szoros) vidéke a Kárpát-medence egyik legvarázslatosabb tájéka!

A kilátóhely pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt