A téli Gyilkos-tó a Kis-Cohárdról
Ki ne hallott volna róla, ki ne ismerné a Keleti-Kárpátok vonulatai között fekvő Gyilkos-tavat? A tó meglátogatása a székelyföldi kirándulások kötelező programjainak egyike. De hogyan is alakult ki ez a festői környezetben elhelyezkedő állóvíz?
1837-ben (egyes feltételezések szerint 1838-ban) a tó felett magasodó Gyilkos-havasa oldalában egy hatalmas tömegmozgás oldódott ki, melynek roppant tömegű törmelékanyaga az alatta húzódó völgybe zúdult. A nagy erejű tömegmozgás földrengés és/vagy a lejtőtörmelék csapadék miatti átázása miatt alakulhatott ki. A völgybe lehömpölygő és megállapodó törmelék az ott lévő kis patakok vizét eltorlaszolta, így létrehozva a Gyilkos-tó medrét és később vízfelületét. Több tényező együttes “szerencsés” együttállása kellett ahhoz, hogy egy állandó vizű tó tudjon kialakulni a Kis-Cohárd és a Gyilkos-havasa által közbezárt völgyben.
Románul a tó neve Lacul Rosu, azaz Vörös-tó. A legenda szerint az állóvíz azért vöröses színű, mert a hegyomlás maga alá temette az itt legeltető pásztorokat és az ő vérük festi meg azt. A valódi magyarázat az, hogy a tóba ömlő egyik patak vöröses agyagos hordalékot hoz magával és ez színezi be a Gyilkos-tó vizét. A többféle színben pompázó és a belőle kiálló facsonkok látványa miatt a Gyilkos-tó valóban egy kiemelkedő látnivalója a Székelyföldnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint nyaranta a turisták ezrei!
A tó viszont rohan a vesztébe, hisz kis területe és mélysége miatt a beleömlő vízfolyások hordalékukkal erősen töltögetik azt. Ezzel számolva a tó kb. 2080-ra telesen el fog tűnni a Keleti-Kárpátok vonulatai közül. Ezért aki kíváncsi rá, az addig feltétlenül nézze meg! A képen egy 2012-es befagyott és behavazott állapota látható a tónak.
A Gyilkos-tó pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
