Az Ompoly-völgy egyik látványos olisztolitja
Az Erdélyi-szigethegység délkeleti peremén helyezkedik el a Torockói-hegység, amely rendkívül változatos kőzettani felépítésű és domborzatú tájéka “Erdélyországnak”. Ezúttal a hegység déli peremére látogatunk el, a Kis-Ompoly völgyébe, amely Gyulafehérvár és Zalatna között húzódik.
A Torockói-hegység kőzetanyagának döntő része a földtörténeti mezozóikumban (középidőben, 245-67 millió év) rakódott le egy hatalmas, azóta felemésztődött óceán vizében. A trópusi víztömeg sekélyebb területein óriási zátonyok jöttek létre, amelyek testei kőzetté válva a hegység fő alkotóinak számítanak. A partoktól távol, az óceán legmélyebb részében, az óceánközepi hátságok mentén forró bazaltos összetételű magma hatolt fel, s szilárdult magmás kőzetté. A kőzetlemezmozgások (lemeztektonika) törvényszerűségeinek megfelelően ez az óceán a földtörténeti kréta időszak végére bezáródott, üledékekkel feltöltődött, s anyaga később a magasba emelkedett.
Még a kréta időszakban, a hegységképző mozgásoknak köszönhetően, a korábban említett zátonymészkövek hatalmas tömbjei az óceán magasabb térszíneiről belehullottak az éppen akkor kialakuló laza üledékekbe és beágyazódtak abba. Ezeket a tömböket olisztolitoknak nevezzük. Mivel az olisztolitok kőzetanyaga egy kemény zátonymészkő, ezért ellenállóbb és kevésbé pusztul, mint az őt beágyazó lazább üledékek (flis).
Így alakultak ki a fotón is látható fenséges mészkőtornyok, amelyeket az “idő vasfoga” hámozott ki a lazább üledékek fogságából. A fotón az Ompoly-kő látható Fábián Tamással!
Az Ompoly-kövek pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
