A cserépváraljai Barlanglakásos Tájház

Sokan ismerhetik a Törökországban található Kappadókia városát, ahol még napjainkban is több ezren élnek vulkáni kőzetekbe vájt hajlékokban. Azonban nem kell Kis-Ázsiába elmennünk azért, hogy hasonlókat lássunk, elég csak a Bükkaljáig!

Az Egertől Miskolcig húzódó dombvidéki táj (Bükkalja) kőzetanyagát különféle vulkáni tufák alkotják, amelyek 20-15 millió évvel ezelőtti robbanásos vulkáni működések során keletkeztek. A puha riolit- és dácittufák könnyen faragható és jó hőtani tulajdonságokkal rendelkező kőzetek, ezért alkalmasak voltak különféle ember alkotta lakó- vagy gazdasági rendeltetésű hajlékok kialakítására. Ilyenek voltak a borospincék, a (tufa)istállók és barlanglakások is.
A Bükkalja népe mindig is szegény volt, munkát az erdő adott csak, hisz nem voltak jó minőségű földek. A térség lakói idénymunkásként (summásként) tengették mindennapjaikat az Alföld nagy majorságaiban. A “mélyszegénység” egyik megnyilvánulása volt, hogy a bükkaljai falvak (pl. Noszvaj, Cserépfalu, Cserépváralja, Kács) lakói a könnyen faragható vulkáni tufákba készítették hajlékaikat, mert ez volt a legolcsóbb “kivitelezés”. A barlanglakások már a középkorban is megjelenhettek, de a 19-20. századokban volt a legtöbb használatban, ezrek laktak ilyenekben. Nem egyszer több generáció is együtt lakott, s sok esetben igen egészségtelen körülmények között. Az utolsó lakók az 1960-as és ’70-es években költöztek ki ezen kőhajlékokból. Ma legtöbbjük pusztuló rom!
A képen a múzeumnak berendezett cserépváraljai Barlanglakásos Tájház látható.
A Cserépváralja mellett található Nagy-kúp kaptárkövet bemutató cikkünk itt olvasható!

Ajánlott irodalom: Szabó Zoltán: “A tardi helyzet” és a “Cifra nyomorúság”

A tájház pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt