Dunaföldvár látképe a Kálvária mellől

Ha valaki már utazott át a dunaföldvári Beszédes József Duna-hídon, az észrevehette, hogy a város felőli oldalon a folyót magaspartok kísérik.

A Duna völgyét nyugatról szegélyező leszakadások anyaga a negyedidőszakban (azon belül a jégkorszakban vagy más néven a pleisztocénben) a szél által szállított, majd lerakott hulló por diagenizált (kőzettévált) anyaga, a lösz. Erre a lösszel fedett magasabb és árvízmentes térszín peremére épültek fel a folyót szegélyező ősi települések, így Dunaföldvár is. A jól védhető, termékeny talajú, vízmentes magaspartok azonban nemcsak pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek!
A homogén löszös rétegsorban olyan idősebb (már nem negyedidőszaki), agyagosabb betelepülések is találhatók, amelyek ha vizet kapnak, akkor rajtuk jó eséllyel alakulhatnak ki csúszópályák, amik pedig csuszamlások kialakulásához vezetnek. Több ilyen ún. szeletes csuszamlás is volt már Dunaföldvár térségében, amik komoly károkat okoztak a városi épületekben. Hasonló gondokkal küzd Dunaszekcső és Kulcs település is napjainkban.
A tömegmozgásokat felerősítik a löszre nehezedő épületek súlyai, valamint a nem megfelelő csatornázottság is. A derítőkből a löszbe szivárgó víz kioldja a szemcséket cementáló kalcitot, amely így átázva, stabilitását vesztve megrogyik. Ezeket próbálják kiküszöbölni a falak dréncsövezésével (vízelvezetés), valamint olyan mélyalapozási megoldásokkal, amelyek megállíthatják a felszínmozgásokat.
Egy tényező ellen viszont az emberiség nem tud védekezni: a Duna ellen. A Duna völgye aszimmetrikusan süllyed, méghozzá a nyugati fele jobban, mint a keleti. Ennek hatására a Duna csúszik nyugat felé, s fokozatosan erodálja, mossa, áztatja a magaspartok anyagát. Nem emberi, hanem geológiai léptékben gondolkozva elmondhatjuk, hogy Dunaföldvár nem lesz mindig ott, ahol ma van!

A magaspart pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt