Részlet a Pilisszentkereszt melletti Szurdokból
A Dunántúli-középhegység északkeleti elvégződésénél, a Budai-hegység és a Visegrádi-hegység között, illetve ezek szomszédságában helyezkedik el a Pilis.
A hegység egy keskeny, északnyugat–délkeleti csapású, aszimmetrikusan kibillent sasbércekből álló terület, amelyet főleg triász időszaki mészkő és dolomit alkot. Fiatalabb kőzetek – például jura – csak foltokban vannak jelen. Érdekes a hegység elnevezése is: a pilis szó gyakorlatilag a hegyek kopasz tetejét jelenti, amely olyan, mint a szerzetesek fejbúbján található tonzúra.
A hegységet felépítő mészkő és dolomit a Tethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő selfjén rakódott le a késő triász idején (215–210 millió éve). A 200 m-nél nem mélyebb, jól átvilágított trópusi vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap rakódott le az évmilliók alatt. A tömörödő, kompaktálódó meszes iszapból hosszú idő alatt kalapálható, kemény kőzetek lettek. A meszes iszap a száraz klíma miatti betöményedő víz hatására helyenként dolomitosodott. A meszes iszapból lett a Dachsteini Mészkő Formáció, a dolomitos részekből pedig a Fődolomit Formáció. Ezek a kőzetek alkotják a hegység döntő részét. A mészkő jellegzetes ősmaradványa a Megalodus kagylónemzetség.
A triász kőzetek legszebben a Pilisszentkereszt melletti kicsiny szurdokban tanulmányozhatók. A Dera-patak a kemény kőzetbe fűrészelte magát és egy látványos természetes feltárás sorozatot hozott létre. A képen erőteljesen kibillent mészkőrétegek láthatók. A geológia egyik alaptörvénye, hogy az üledékek eredetileg mindig vízszintesen rakódnak le az üledékgyűjtőkben. Ez így történt a triászban, a Pilisben is. Viszont a későbbi tektonikai mozgások az eredetileg vízszintes rétegeket kibillenthetik eredeti helyzetükből. Ez is így volt a Pilisben, a kréta időszakban.
A kis szurdokban halad el az Országos Kéktúra is, amelyen egy geológiai tanösvény is húzódik!
A szurdok helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
