A sámsonházai feltárás a Csűd-hegy oldalából
A Cserhát keleti részén, a Kis-Zagyva völgyében, a Sámsonházáról Nagybárkányba vezető út mellett egy színpompás kőfejtő sebhelye hívja fel magára a figyelmet.
Az egykori kőfejtő sziklafala kivételes és típusos példája a területen kb. 15 millió évvel ezelőtt, a miocén bádeni emeletében lezajlott rétegvulkáni működésnek.
A terület eredetileg az Ős-Mátra hatalmas vulkáni felépítményéhez tartozott, amelyet csak később a Zagyva-völgy bezökkenése választott el attól, így ma a Cserhát keleti részén tanulmányozhatjuk az egykoron lezajlott andezites vulkanizmus kőzeteit.
A 30-40 m magas feltárásban két lávafolyás ismerhető fel, amelyet szórt vulkáni törmelékekből álló tufaszintek tagolnak. A vulkáni ciklus robbanásos jellegű kitöréssel kezdődött, amely a fal alsó részén található tufaréteget hozta létre, az ún. „alsó-tufát”, amely rétegzettsége arra utal, hogy valószínűleg a vulkáni por vízbe hullhatott a kialakulása közben. Az „alsó-tufára” egy sötétebb színű andezitláva-réteg települ („alsó-lávafolyás”), amely azt mutatja, hogy a heves robbanásokkal tarkított időszakot egy csendesebb követte, amely során a vulkáni kráterből láva ömlött a felszínre. A lávafolyást ismét vulkáni törmelékszórás követte („felső-tufa”), ezt pedig ismét lávafolyás szakította meg („felső-lávafolyás”). A vulkanizmus lefolyását egy 2021-es publikáció új megvilágításba helyezte, amely írásunk itt érhető el.
A vulkáni rétegsort egy pár méter vastag, fehér színű lajtamészkő zárja, amely szintén a miocén bádeni időszakában keletkezett, sekélytengeri körülmények között. A lajtamészkő sok tengeri élőlény maradványait zárja magába, pl. kagylók, csigák, tengeri sünök, stb.
A terület a Kelet-Cserháti Tájvédelmi Körzet része, ahol kis tanösvény mutatja be a terület földtani érdekességeit és fejlődéstörténetét.
A feltárás helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
